Védett élőhelyek

Az Élőhelyvédelmi Irányelv az állat- és növényfajok védelme mellett az európai viszonylatban veszélyeztetett élőhelyekről is rendelkezik. A Natura 2000 rendszer ezeket élőhelytípusokként határozza meg. Az élőhelytípus a jellegzetes növény- és állatfajták alapján könnyen megkülönböztethető terület. Az élőhelytípusokat több szintre osztjuk. Az alaptípusok közötti különbségek egyértelműek, a kategóriák közötti részletesebb felosztás pedig megköveteli az adott fajták, illetve növénytársulások felismerését. A Natura 2000 Goričko területén 7 élőhelytípus élvez védelmet.  

Meszes alapkőzetű féltermészetes száraz gyepek és cserjésedett változataik (Festuco-Brometalia) (*kosborfélék fontos lelőhelyei) (HT 6210*)

Ezzel a gyeptípussal közepesen száraz és tápanyagszegény talajon találkozhatunk, ahol évente egyszer vagy kétszer végeznek kaszálást. A fajok viszonylag nagy száma és egyidejű virágzása miatt igen színpompásak, nem ritkán több kosborféléknek is élőhelyet biztosítanak. Az ilyen gyepek kiemelt védelmet élveznek. Goričko területén ez az élőhelytípus csak savanyú, homokos alapkőzeten jelenik meg. A jellegzetes fajták a kacúros véreslapu (Hypochaeris radicata), a barázdált csenkesz (Festuca rupicola), a rezgőpázsit (Briza media), az aranyzab (Trisetum flavescens), a réti útifű (Plantago media), a szeplős szegfű (Dianthus armeria) és a réti szegfű (Dianthus deltoides). 
A száraz réteken tavasszal virágzanak a kosborfélék   M. Podletnik

Kékperjés (Molinia spp.) láprétek meszes, tőzeges vagy agyagbemosódásos talajokon (Molinion caeruleae) (HT 6410)

Kékperjéseket rendszerint vízfolyások mellett, az időszakosan víz alá kerülő vagy felszínig átnedvesedő, kis áteresztőképességű talajokon találhatunk. A talajt nem trágyázzák, tápanyagban szegény. A jellegzetes fajták a magas kékperje (Molinia arundinacea), a gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa), a réti ördögharaptafű (Succisa pratensis), a vérontófű (Potentilla erecta), az orvosi tisztesfű (Betonica officinalis), a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe), a kenyérbélcickafark (Achillea ptarmica), a festő zsoltina (Serratula tinctoria), a sápadt sás (Carex pallescens), a szibériai nőszirom (Iris sibirica) és a sárga sásliliom (Hemerocallis lilioasphodelus).
Sárga sásliliom és szibériai nőszirom a HT 6410-es üde réteken   K. Malačič

Sík- és dombvidéki kaszálórétek (Alopecurus pratensis, Sanguisorba officinalis) (HT 6510)

Évente 2-3 alkalommal kaszált, mérsékelten trágyázott talajú üde rétek, ahol Közép-Európa síkvidékeire jellemző, számos növényfajta terem. Jellegzetes fajták a kúszó boglárka (Ranunculus repens), a réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi), a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), a pelyhes selyemperje (Holcus lanatus), a réti csenkesz (Festuca pratensis), a sovány perje (Poa trivialis), a közönséges oroszlánfog (Leontodon hispidus), az őszi vérfű (Sanguisorba officinalis), a mezei varfű (Knautia arvensis), a pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia) és a réti here (Trifolium pratense). 


Goričkón a síksági belterjes rétek szárazabb és nedvesebb formában is előfordulnak   G. Domanjko

Enyves éger és magas kőris alkotta ligeterdők (Alnus glutinosa in Fraxinus excelsior (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae)) (HT 91E0)

A fehér fűz (Salix alba) és az enyves éger (Alnus glutinosa), valamint kőris társulások a patakok mellett, a nedves völgyekben és a forrásvidékeken találhatók. Ehhez az élőhelytípushoz tartoznak a patakvölgyekben lévő, síksági enyves égertársulások is. Goričkón a legnagyobb és a legegészségesebb fehér fűz társulások a Lendva-tó északi részénél maradtak fenn. Ugyanakkor a fajtatársulás változásai, a patakszabályozások és az éghajlatváltozás miatt ez a legveszélyeztetettebb élőhelytípus.


A síksági enyves éger a patakok forrásvidékein terem   M. Podletnik

Illír gyertyános-tölgyesek (Erythronio-Carpinion) (HT 91L0)

A kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) és a közönséges gyertyán (Carpinus betulus) a völgyek gazdag és mély talajában terem. A múltbéli irtás és almozás miatt ez az erdőtípus a Goričkón igencsak visszaszorult. 


A kocsánytalan tölgyesek és a közönséges gyertyánerdők a völgyekben érzik jól magukat   G. Domanjko

Bükkösök (Luzulo-Fagetum) (HT 9110)

Szlovéniában a bükkösök a mérsékelten savanyú, talajú dombvidéken teremnek. A bükk (Fagus sylvatica) itt az erdeifenyő (Pinus sylvestris) és a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) társulásában található. A zöld rétegeket perjeszittyók, páfrányok és füvek uralják, de előfordul a kékáfonya (Vaccinium myrtillus) is. A bükkösök a meredekebb területek gyengébb talajainak másodlagos erdei. 


A Natura 2000 területeken a bükkösök adnak otthont a feketeharkálynak   G. Domanjko

Oligo-mezotróf állóvizek Littorelletea uniflorae és/vagy Isoëto-Nanojuncetea vegetációval (HT 3130)

Rendkívül ritka élőhelytípus, amelynek nagy része épp a Lendva-tó környékén található. Ezt az élőhelytípust csak időszakosan száraz, egyébként tápanyagszegény állóvízzel borított iszapos vagy homokos talajon növő, alacsony növésű egynyári növények természetes pionír közösségei képviselik. Jellegzetes fajták a heverő iszapfű (Lindernia procumbens), az iszaprojt (Limosella aquatica), a bíbor palka (Cyperus michelianus), a fonalas csetkáka (Eleocharis acicularis) és a barna palka (Cyperus fuscus).